Igazi vízipipa

SteadyMan nevű fórumtagunk osztott meg velünk egy történetet.
Az eső vízipipámra Egyiptomban sikerült szert tennem még 2004-ben. Dahab-ban voltunk búvártúrán és ott ismerkedtem meg a pipázás rejtelmeivel, ami meghatározó volt és emlékezetes, mint ahogy az első pipavásárlásom körülményei is.

Egyik este a vacsora és a jól megérdemelt pipázás után sétálgattunk, nézegettük a bazárokat. Szinte mindenhol lehetett pipát venni. Akkor még nem tudtam, milyen egy jó vízipipa, nagyon alacsony árak voltak, elképesztő méretválaszték és díszítettség. Mindenhol kiabáltak a “leszólító” emberek, sok magyar szót-kifejezést tudtak és ráncigáltak a boltjukba. Az egyik arab srác nagyon kitartóan követett minket a haverommal, kérdezgette, mit akarunk venni. Na, a rámenőssége meghozta a gyümölcsét, kiböktem neki, hogy “Shishát” vinnénk majd haza, de nem tudjuk milyet kellene. “Stirlitz akkor még nem tudta, hogy hibát követett el!” – klasszikus villant át az agyamon, látva kísérőnk szemének felcsillanását. Már intette is le a taxit, hogy megyünk vízipipát venni….

Még ellentmondani sem volt időnk és már robogtunk is kifelé a főutcáról. Mentünk vagy 10 percet és egy elég lepusztult kis téren álltunk meg. Gyanúsan méregettek a helybéliek és kísérőnkkel a kb. 100 dB-es hangerővel zajló üdvözlési ceremónia után már nem tudtam sem én, sem a barátom eldönteni, hogy most késelés lesz, vagy ölelkezés. Hál’ Istennek – azaz inkább Allahnak – az első verzió elmaradt és mosolyogva tessékeltek be egy füstös terembe. Rejtő Jenő a könnyeit morzsolgatta volna, olyan regénybeli helyszínre toppantunk be. Voltak bent vagy harmincan. Ránéztem a barátomra – nem volt őszinte a mosolya – és mondtam: “Bakker, itt halunk meg, de ha nem, leülni sem fogunk tudni két napig, mert kecskéket nem látok, így tuti mi leszünk a desszert.”

Persze folyamatosan ment az ordibálás és lassan tessékeltek beljebb egy öreg turbános arab felé. Körbenézve a félhomályban láttam, hogy rengeteg pipa van használatban, a sarokban egy kis TV. Focit néztek, de gyanúsan fel-felugrált az egyik tag és nem hiszitek el, VHS-ről ment a meccs és mindig visszatekerték a helyzeteket. Ez besz@rás, mondom a havernak, tudnak élni.

Közben az öreghez értünk, látszólag ő volt a góré, jól beszélt angolul. Már minden infót tudott a szaki, hozott is egy kis srác egy pipát. Leheveredtünk és már ment is mindenki a dolgára, ki videózni, ki pipázni. Az öreg meg belefogott a mondókájába, aminek az volt a lényege, hogy innen addig el nem megyünk, amíg meg nem mutatja, hogyan kell a pipát helyesen elkészíteni, mert gyalázatos, hogy viszik a turisták haza a cuccot és fogalmuk sincs a használatáról. Mint mondjak, több mint 3 órát voltunk ott, mire mindent elmagyarázott és persze el is kellett szívnunk amit készített.

A csattanója az a dolognak, hogy miután végeztünk, kikísért minket az öreg a hátsó udvarba, ahol egy pár arab vízipipákat készített!!!!!

Egy nagy sufnit képzeljetek el, ahol mindenféle csövek, lemezek, gumik, üvegek, szerszámok voltak, nagy gázforrasztó, ami tök vékony szúrólángot adott. Olyan ügyesen forrasztotta egy kis kölyök a csonkokat, hogy csak néztem. Itt tudtam meg, hogy ezeket a pipákat nem is árulják a bazárokban, mert azokban csak bóvli turistáknak való díszeket adnak, de amit ők csinálnak, azt nap mint nap használják a helyiek, sőt más “shisha-klubokba” is szállítanak. Összeállítottak két nem túl magas szettet, 80-90cm körülire emlékszem és tényleg olyan volt, amilyenekből bent füstöltek.

Járt egy kis bemutató is. Az öreg fogta a jó nehéz testet és tejes erőből a betonhoz vágta, ahonnan az felpattant vagy egy méterre. Ezután megmutatta, hogy semmilyen sérülés nincs rajta. (valóban nem volt) A harmadik ismétlésre inkább elhittem, hogy jó anyagból van és meg is vettünk két pipát. Nevetséges összegbe került, amit oda is adott a szaki a forrasztós kölyöknek és az oktatásért sem fogadott el semmit.

Kb. három évig használtam a szerzeményt, tökéletesen működött, de elkunyerálta az egyik barátom, amikor kaptam ajándékba egy másikat. Na ez a másik a múlt héten megadta magát, összeroppant a felső kúpja, meg amúgy is szelelt már, így beruháztam egy KM-re. A poén az az egészben, hogy a régi pipa még mindig működik a barátomnál, szóval nem kamuzott az öreg.