Sziasztok!
Már régebb óta olvasgatom a fórumot, de eddig még nem írtam, csak próbáltam okosodni 🙂
Mikor először beruháztunk cocobrico-ra, eltartott egy darabig, mire megszületett a megfelelő technika a töméshez (mint sok más embernél is).
Gondoltam, megosztom azt a technikát ami nekünk bevált, hátha valakinek még bejön (úgy rémlik, erről a fajta tömésről még itt nem ovlastam, ha mégis volt, akkor bocsi).
Szóval:
először is alufóliából csinálok egy vastag távtartó gyűrűt, kerámiaátmérő méretűt. Megötmöm a kerámiát, és rárakom közvetlen a kerámiára az alugyűrűt. Így a dohányt a tölcsér tetejénél tovább is lehet tömni, ez egy megoldás azoknak, akiknek túl kicsi a kerámiájuk.
Ezután előveszem a széntartó konzolt, és rárakom erre az alugyűrűre, majd a lábait ráhajtom a kermia oldalára, hogy azért helyben maradjon. Ezután erre jön egy vagy két réteg alu, persze odlalt alaposan ráhajtogatva hogy ne menjen be a levegő. Ezután ha erősen végighúzom az ujjam az alun, akkor kis mélyedések jelennek meg ott, ahol alatta a széntartón lyukak vannak, így könnyen ki lehet lyukasztgatni. Ezután rárakom a két fél db coco-t, meg szintén aluból készített hőtartót, és kész is.
A technika lényege, hogy:
– kicsi kerámia esetén több dohányt rakhatunk bele, (ki kell tapasztalni mennyit éget le a coco)
– a masszív konzol miatt nem fog besüppedni szívás közben a fólia
– az elegendő táv miatt sosem fog megégni a dohány
– egy fólia akár többször is felhasználható, mert nem fog ráégni a dohány
– valamint nekem régebben mindig problémám volt azzal, hogy ha kisebbre égett már a szén, akkor szívás közben ‘elvándorolt’. Amióta ezzel a szénkonzolos kombóval tömök, akármilyenkicsi is már a szén, nem mozdul meg.
Remélem segíthettem valakinek, vagy csak érdekességnek is elment
