Nos, kétnapi folyamatos agyalás, illetve rengeteg kudarcba fulladt kísérlet után végre sikerült összehoznom egy működő verziót az e-szénből. Igyekeztem igényesen dolgozni, de ennek ellenére a végeredmény nem lett túlságosan szép – de hát ez végül is csak otthoni használatra van, tehát nem vészes.
Az alapötlet az volt, hogy a fűtőszál megtartására olyan anyagot kell találni, ami: elektromosan szigetel, ugyanakkor könnyen megmunkálható, de mégis bírja a magas hőmérsékletet, és legfőképp könnyen beszerezhető. Így tehát a fémek, kerámiák, műanyagok kiestek – így esett a választásom a csillámra. (Egyébként csillámlemezt, illetve fűtőszálat elektronikai boltokban tudtok beszerezni.)
Tehát levágtam egy 100*100mm-es darabka csillámlemezt, majd kifurkáltam úgy, ahogy a kerámiára szánt alufóliát szokás lyukasztgatni. Ezután rögzítettem rajta a fűtőszálat, és voilá: kész is az elektromos szén! Sőt, még alufólia sem kell hozzá, hiszen annak a szerepét is a csillámlemez tölti be. Ezzel pedig a hatásfok jelentősen megnő ahhoz képest, mintha az alufólia tetején lenne a fűtőszál egy – például kerámia – foglalatban.
A betáplálandó teljesítmény a nagyobbacska dohánytölcsér (Phunnel) miatt viszonylag magas (gyári e-szénhez képest), körülbelül 130-150W. A fűtőszál így 550°C-on izzik, ami – méréseim alapján – körülbelül megegyezik az öngyulladós szén izzási hőmérsékletével.
És most a működési tapasztalatok: rendkívül egyenletes hőleadás, fél percen belül van füst (nem is akármilyen!), és az ízek hihetetlenül tiszták vele! Az öngyulladós szenet egyértelműen veri, és megkockáztatom, hogy a Cocobricot is utcahosszal megelőzi (más természetes szenet még nem próbáltam). Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy bár a CB-nek valóban nincs rossz mellékíze, de valami kis enyhe ízt biztosan csal a dohányfüstbe.