(a vallási oldaláról megközelítve)
Én meg a keresztényekkel vagyok úgy, hogy hiába mondasz nekik bármit, ami meghazudtolja a vallásukat, a papokat, a bibliát, előhúznak egy durván oda-nem-illő választ, vagy egyszerűen homokba dugják a fejüket. szó szerint, beléd folytja a szót, vagy elmenekül, csak hogy ne kelljen szembesülnie, mert esetleg elgondolkodik.
És ez tényleg 100% tapasztalat. 10-ből 10, akivel beszéltem, ezt teszi.
Én személy szerint igazi, őszinte, meggyőző kereszténnyel nem találkoztam.
Olyannal igen, aki először állt fel, és utoljára ült le a templomban, és ő énekelt a leghangosabban. A szomszédom volt. Agyonverte évente egy kutyáját, a feleségét a halálba terrorizálta, és hitlerjugend volt, vagonokra vigyázott, amikben emberek voltak. Ő mesélte.
Én sokáig kerestem a hitemet, jártam hittanra, templomba, áldoztam, olvastam, kerestem. Sajnos nem találtam. történtek dolgok is, amik nyilvánvalóvá tették, hogy ha van is Isten, lelépett, vagy s**r alak.
Én ateistának vallom magam, abból is az, amelyik úgy gondolja, hogy nincs Isten. (kettő van, az egyik nem hisz, a másik úgy gondolja, hogy nincs)
Sokkal inkább “hiszek” a filozófiában, a sorsban, a pszichológiában, a vonzás törvényében, stb… ha már mindenképp hinni kell.
Nem akarok senkit megbántani, aki hisz, és boldogabb így az élete, legyen, de nekem ez a személyes meggyőződésem.