A dohányzás pozitív hatásai? III.

Az előző két bejegyzésembe kicsit kiforgattam a dolgokat. Annyi hülyeség volt a második részben összehordva, hogy el kellett gondolkoznom, hogy ez valójában egy vélemény vagy csak egy ‘Fail’ szösszenet, amit csak poénból írt valaki. Az első rész szövege mondjuk még elég komoly volt. Azonban ha már elkezdtem befejezem a dolgot, jöjjön az utolsó része ennek.

Életmód, kulturális hatások
• A dohányzás egy szertartás. Megvan a rágyújtásnak a megfelelő módozata, eszközei. A pipakészítés egy kihalóban lévő szakma. Keressétek a kézműves munkával készített rózsafagyökér, habkő és egyéb pipákat, így támogatva és elismerve a mesterek munkáját. Ha pedig megvettétek, ne hagyjátok a polcon porosodni: használjátok!
• A dohányreklámok – amíg nem tiltották – a modern kultúra részei voltak. Szellemes és ötletes filmjei és plakátjai sokunkat gyönyörködtettek. Engedélyezzék ismét az élvezeti cikkek reklámozását!
• A cigaretta- és szivardobozok, a dohányzacskók, az öngyújtók és gyufásskatulyák egy része igényes és művészi kialakítású. Sok gyermeknek okoz évekig tartó örömöt, hogy hobbiból gyűjtik, csereberélik, csoportosítgatják ezeket.
• A dohányzás fejleszti a gesztusnyelvet és annak használatára való képességet. Ki ne ismerné azt a klasszikus ismerkedési nyitómondatot az utcáról, hogy „Ne haragudj! Van tüzed?” Ugyanez nemzetközileg is alkalmazható a gesztusnyelv segítségével. A kis pantomim előadás a megfelelő szavak kíséretével nyelvoktatásnak és –gyakorlásnak is alkalmazható. Aki nem dohányzik, kevesebb okot találhat itthon és külföldön más emberek megszólítására, ismerkedésre.
• A dohányzás eltörli a vallási és kulturális ellentéteket. Az együtt dohányzás sok esetben erősebb minden egyéb társadalmi konvenciónál. Gondoljunk a tűzszünet idején az egy lövészárokban együtt dohányzó ellenséges katonákra a világháborúk során.

Azzal, hogy a dohányzás egy rituálé, teljes mértékben egyet kell értsek. Az amerikai indiánok sosem élvezeti cikknek, hanem szertartásaikhoz használták magát a dohányt. Ez ma már picit másként megy, de nem csak egy sima pipa gyújtása tartozik a szertartások közé, hanem a vízipipa is. Mire az ember összekészíti, megtömi, izzítja a szenet egy különös érzés fogja el. Végre egy kis lazítás, pihenés vagy pedig épp a pörgés, buli. A cigi gyújtása is mondható szertartásnak, ennek is megvannak az úgymond szabályai. Például ha jól tudom, akkor férfi úgy kérhet egy nőtől tüzet, hogy elkéri a gyújtót. Fordítva pedig a férfinek illik meggyújtva odanyújtania a nőhöz az öngyujtót például.

Reklámokkal kapcsolatban annyit tudnék hozzá fűzni, hogy teljes mértékben egyet értek azzal, hogy ezen reklámokat betiltották. Főleg arra való tekintettel, hogy a mai gyerekeket nem a szülők, hanem a tévé neveli. Sajnos egyre inkább ez tapasztalható és aki tanult csekély menedzsment vagy gazdasáégi psyhológiát az jól tudja miről is van szó. Amit az ember sokszor lát, hall, érzékel azt hiszi valósnak. Ha sokszor hallod, hogy az XY mosópor a legjobb, akkor hiába egy gyenge minőségű vacak, el fogod hinni, mert ilyen az emberi agy. Birka viselkedésnek is szokás nevezni.

Gyűjtés? Ott a bélyeg. Na jó, az már régi. Pokemon kártyák? Gyerek rágós matricák? Mennyi mindent lehet már gyűjteni. Erről a művészeti alkotásról pedig az jutott ezsembe, hogy székletet is lehet szép mintában a falra kenni, még sem értékelik az emberek.

Tényleg, ez jó kapcsolat teremtő, ámbár nem a megfelelő célközönséggel. Amikor sétálok 100 métert a városban és 8-an jönnek oda letarhálni, hogy ‘van egy szál cigid..’ akkor már picit zavar. Főleg azoktól az undorító emberektől, akiknél azt látom, hogy ha nem adok neki akkor fel van háborodva, majd előveszi a saját doboz cigarettáját. Ilyenkor én a fegyverek kapcsolat teremtő képességével élnék. Az is nemzetközi gesztusnyelv. Illetve az úgy nevezett középső ujjas bemutatás, a Fuck Off is ilyen nemzetközi gesztusnyel és kapcsolat teremtő. Ezen kívűl aki ilyen szöveggel próbálna csajozni, az egy luzer szerintem. Vannak normális módszerek is lehetséges partner leszolítására.

Tűzszünet idejében az ellenséges katonák együtt dohányoztak? Ilyesmiről még nem hallottam, mivel a katonákat mindig úgy nevelik, hogy az ellenséget el kell pusztítani és szóba sem lehet állni vele. Főleg régen volt ilyen terű a kiképzés. Erről eszembe jutott az Elit alakulat című sorozat. Nem is tudom, ha jól emlékszek akkor a 2. részében volt, hogy az elfogott ellenséges német katonákat megkínálták cigarettával, majd halomra lőtték őket. Ez is kapcsolat teremtő mivoltát jelzi? A másik meg a kulturális és vallási része. Szerintem egy zsidó és keresztény ember nem fog megbékélni, csak azért, mert dohányoznak. Ennyi erővel a palesztin és zsidó háborút is le lehetne zárni, pár száz ezer doboz cigarettával.

Végül pedig a logout.hu oldalon az egyik kommentet kiemelném:

Elég nyilvánvaló, hogy az emberi szövetekkel is hasonló kölcsönhatásba lép a füst, mint teszem azt a lókolbásszal. Ennek alapján kijelenthető, hogy a dohányos emberek jóval tovább élnek, mint a nemdohányzók.

lol. Az a füst nem az élő szervezetek tartósítja.  Én inkább úgy mondanám, hogy a dohányos hullája sokkal lassabban fog elbomlani, mivel a kukacok nem szivesen rágják a nikotinos-kátrányos szöveteket. Eredmény: a porból leszünk, porrá leszünk közti időtartam tényleg annyira jön ki mint egy egésségesen élő embernél, mert mg ez utóbbi sokáig élt, de gyorsan elbomlott, addig a dohányos kevesebbet élt, de lassabban bomlott el.

A dohányosok nikotintartalmú füstöt lélegeznek be, ami szűkíti az ereket, vastagítja azok falát.

Szűkíti az ereket és vékonyítja a falukat nem?

A dohányzás étvágycsökkentő hatásai közismertek.

Na ezt mond a 170 centi magas, 130 kilós albitársaimnak, akik napi 1,5 doboz cigit szvnak el .

A dohányost kisebbfajta eufória tölti el, mikor cigarettára gyújt. Agyában endorfin termelődik, ami boldogabbá, elégedettebbé teszi. Ez átsugárzik közvetlen környezetére is.

Hát nemtom, inkább csak a könnyebb cigi hiányából fakadó depresszióból rántja vissza normál hangulatba . Saját tapasztalat alapján meg csak a cigi bűze sugárzik át a többi emberre.

Egy pozitívum viszont tényleg van: a dohányosok megveszik az aranyárban mért cigit, és ezzel roppant módon segítik a társadalmat. Lassú haláluk adója révén utak és iskolák epülnek.

Van benne valami ha kicsit átgondoljuk. Van rossz és jó oldala is, ámbár a rossz oldal szerény véleményem szerint erősebb. Persze ezt mindenki döntse el magában, majd írja meg kommentben itt.  😉