Kis pipák.
Az első nagyon helyes darab, az a kis gömbölyded, zöld színű. Nemrég a Szultánban nézegettem. Tetszik a formája, ötletes. A tartály üveg, természetesen. Szép.
A második linked meg olyan, mint az én első pipám, csak az enyém zöld. A Szultánban is megkapod, vagy bármelyik weboldalról megrendelheted. Én olyan 2700-2800 forintért vettem Pesten a Nagykörúton, ha megdobsz egy privát üzenettel, megírom, hol.
Lányok (és fiúk), itt tényleg nem a méret a lényeg. Nekem ilyen volt az első pipám, csak ki szerettem volna próbálni, nem tudtam, milyen lesz, és mivel egyedül szívom, elégnek tűnt. Az is.
A hátulütője talán annyi, hogy például a szabvány jégkocka nehezen ment a tartályba. De vagy eltöröd előtte a jeget, vagy kiereszted a csapot elég hideg vízhez, és ezzel meg van oldva. Negatív tapasztalatom nincs vele, az iménti se az.
Az élvezeti érték ugyanannyi. Egy kábé 80-90 centis cső van hozzá. Nevezhetjük borulékonynak, de mindegyik pipa borulékony, ha úgy állsz hozzá. Ha egyedül szívod, esetleg ketten-hárman élvezitek, semmi különbséget nem találsz a nagyobb pipákhoz képest, legfeljebb közelebb kell ülni. Ezzel viszont egy lényeges kérdést oldasz meg: közelebb kerülnek egymáshoz a pipázók. 🙂
Egyébként a kerámiád az átlag szabvány, a cső is, a tömítések is, minden. Én ezt is 40 mm-es szénnel izzítottam. Nyugodtan ajánlom, nem okoz csalódást. Hordani meg könnyű, a mérete miatt. És itt táskára gondolok. Mert mondjuk tényleg nem ez a hordozható pipa, mert elég mókás lehet a kerámiát, molaszt, szenet egyensúlyozni az utcán, de a hordozhatót meg lásd fentebb.
Bő füstöt
argilé